Volt alkalmam végre egy igazi férfias pisztolyt kipróbálni. Ez pedig a Desert Eagle .50 volt. Gyönyörű vas:

Mivel én nem vagyok se nagy, se férfi, ezért nem is sikerült a markolatot átfognom. Ennek persze megvannak a hátrányai, például így nem tudtam megfogni a hátrarúgását a fegyvernek, bármennyire is próbálkoztam vele. De, hát akinek kicsi a keze, az nézzen szembe a várható hatásokkal. 

Na akkor nézzük az első kísérletet. Itt a hátrarúgás rendesen meglepett, nem is feszültem bele a pisztolyba...

A pisztoly tulaja megkérdezte, hogy szeretném-e még egyszer megpróbálni. Nos, ilyet tőlem nem szabad kérdezni, hisz erre csak egy válasz létezik :D

Másodszorra már igyekeztem belefeszülni a pisztolyba, de a kis kéz hátránya itt is látszódott....

Egy élmény volt :)

Megrovást kaptam, hogy már régen posztoltam. Ennek több oka is volt persze, az egyik, hogy Nati eléggé elhanyagolt mostanában és csak néha-néha vett elő minket. Igazából nem tudom az okát, de most ne is firtassuk.

A hétvégén volt a szokásos évadnyitó verseny Elvában. Itt mindkettőnkel szokott lőni, így nagy izgalommal vártam, hogy újra hasznomat vehessenek. Verseny előtt kétszer kint voltunk a lőtéren, nem is volt annyira borzalmas, mint vártam, de hát ennyi gyakorlással a versenyen sem számítottam túl sokra.

Szombaton volt az én számom. Kicsit hűvös reggelre ébredtünk és mivel délelőtt 10-kor lőttem, akkorra sem ment fel a hőmérséklet 8 fok fölé. Még szerencse, hogy nekem nincsenek ujjaim, amik tudnak fázni. ;)

A 30 pont még elég tűrhetően ment, persze volt egy-két elrontott belehúzás, de azért a végére sikerült összekaparnunk 282 pontot. Szerencsére másoknak sem ment sokkal jobban. Na, de délután következett a gyors. Felemásan kezdtük a sorozatokat 46-49. Ekkor jött az első akadály. Mivel egy akadály elfogadható a verseny alatt és mondhatni szokásos dolog már nálam (bár el kell, hogy áruljam, hogy szerintem az egyik táram rugója kicsit meggyengült és nem tudja olyan erővel a lőszert bent tartani, de ez csak egy tipp). Mikor megtörtént ez az akadály, akkor még 2 lövés hátramaradt, ezt pótolhattuk, viszont a pótlásnál jött a következő akadály, amit nem sikerült időben elhárítani. Szóval ez alapból 10 minuszt jelentett. Utana mar viszonylag jol mentek a dolgok, bar sok lett a nyolcas sajnos. A vege a 268 lett, így összesen 550. Szerencsére mások sem lőttek sokkal jobbat, így a nyolcadik helyen bekerültünk a döntőbe. 

Nati addig nem evett, mert a sorozatok úgy követték egymást, hogy nem igazán volt rá idő, viszont étel nélkül sem lehet egész nap ellenni, így a döntő előtt ezt a problémát meg kellett oldani. Sajnos Nati elkövette azt a hibát, hogy egy kicsit többet evett a kelleténél, a saláta is elég lett volna a teljes ebéd helyett... Szerencsére én lőszereket eszem, de sajnos az embereknek kell valami más étel is, hogy működjenek, viszont, ha sokat visznek be ebből, akkor a vér a gyomrukba megy le és nem jut elég a fejbe. Na persze valami ilyesmi történt itt is.

A próba alatt ismét volt akadályunk, ekkor döntött úgy Nati, hogy a másik tárat fogja használni, hátha tényleg az lehet a gond. Utána már nem volt egy akadályunk sem... :) Sajnos fejben nem sikerült összeszednie magát, mint már említettem, hiányzott a vér hozzá. Bár mindegyik sorozatban sikerült 1 értékeltet lőnünk, ez így most a hetedik helyre volt elég. Ennyi gyakorlással még talán ez is elfogadható.

Vasárnap lőtték tesómmal a léget, ott sem sikerült valami jól, 365-tel itt is a 7. helyet sikerült elcsípni.

Úgy látszik, hogy nekem nem megy ez a folyamatos bloggolás. Valahogy mindig van fontosabb dolgunk, vagy csak egyszerűen el vagyok zárva a páncélba. No meg persze az is lehet az oka, hogy nem vagyok valami büszke az eredményekre. 

Szóval az Audentesse versenysorozat 6. napján sajnos nem tudtunk részt venni, mert épp egy magyar versenyen voltunk. Sajnáltuk a dolgot, hiszen elég jól álltunk és még nem tudtuk, hogy a döntő napján is lesz még egy 60 lövéses verseny, aminek az eredménye ugyan úgy beleszámít.

Nem mintha segített volna rajtunk, hisz Natiék épp a döntő előtt mentek 2 hétre nyaralni, amiből egynesen következik, hogy nem is gyakorolunk, én meg az említett páncélban dekkolok a nagytesóval. 

Bíztunk benne, hogy az eddigiek legalább a B döntőre elég. 

A 60 lövés nem is sikerült túl jól, 544-tel a 16. helyet szereztük meg ebben a szériában. Összességében igazából csak a második 10-es sorozat lett borzasztó gyenge (83), no meg persze a 6-ra már Nati mentálisan el is fáradt (88). A többi igazából teljesen elfogadható lett. Így a B döntőbe kerültünk be, ami nen sokkal azután kezdődött, hogy befejeztük a sorozatunkat, így alaposan bemelegedve állhattunk a vetélytársak mellé.

Végül kemény küzdelemben, egy jó hangulatú versenyen a 3. helyet sikerült megcsípnünk, ami szerintem egy egész elfogadható eredmény. A döntőzést azért még gyakorolni kell.

Elérkezett az Audentesse versenysorozat következő állomása. Nagy reményekkel mentünk neki, hiszen tudtuk, hogy a 6. versenyen nem tudunk ott lenni és a jelenlegi helyünk (7.) elég rizikós... Sajnos nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna. Az legeleje még nagyon is jól ment, én már éreztem is a győzelem ízét a számba, de azután valami történt és egyikünk sem tudja hogy mi. Csak, hogy tudjad, hogy miről beszélek, íme az eredmény:

 Mint látható az első sorozat nagyon szép, de a második az minősíthetetlen. De tényleg. Nem is értem, hogy mi történhetett Natival, hogy ilyet produkált. Velem biztos nem lehet gond, hisz én egy gépezet vagyok és a többi sorozat viszonylag szép, egyenletes lett. Szóval most szomorúak vagyunk, mert ezzel a 8. helyre csúsztunk vissza az összesítésben és sajnos az utolsó versenyen - mint írtam - nem tudunk részt venni. Ezzel valószínű, hogy kicsúszunk az "A" döntőből. Ezért nagyon szomorú vagyok :( Az optimistább emberek azt mondanák, hogy "fel a fejjel, nem biztos, hogy kicsúsztok", csak az a baj, hogy előre láthatóan az utolsó versenyre el fog jönni az egyik versenyző Elvából, aki eddig csak egyszer volt, de akkor is 579-et lőtt. Na elég kicsi az esély arra, hogy ez az ember 541-et, vagy kevesebbet lőne. 

Sóhaj 

Persze a "B" döntő is szép... :(

Beesett a múlt hétvégére is egy verseny. Igaz csak egy kicsike, egy kis helyen, de akkor is gyakorlás. Ami nagyon tetszik az itteni felfogásban, hogy igazán felnőttként kezelik az embereket. Ez a lőtér egy iskolához tartozik, az iskola pincéjében van. Ez eddig nem is különös, hanem az elrendezés az. A pincében volt egy kb 25x10 méteres helység, aminek a bejárata az egyik rövidebbik falon volt. Mivel ilyen szerencsétlen helyen van a bejárat, ezért úgy gondolná az ember, hogy csak egy 8 lőállásos 1 db 10 méteres páyát lehet kialakítani. Hiszen a biztonság mindenek előtt. De itt, még egy 5 lőállásos 10 méteres pályát alakított ki, aminek a lőiránya a bejárat felé nézett. A bejárathoz csak egy paravánt tettek, hogy a visszapattanó lőszerek ne a belépőket találják el. Egyszerűen mindenki felfogja, hogy a lövészet nem játék. 

A másik érdekessége a lőtérnek, hogy volt még egy 3 lőállásos kis lőtér egy kis szabad helyen. Eddig ebben nincs is semmi különös, csakhogy a wc-hez a tűzvonalon át vezetett az út :). Nagyon vicces. :)

Szóval itt voltunk versenyen és megnyertük. :) Volt szép sorozatunk, de sajnos volt kevésbé szép is. Íme:

December 10-én voltunk az észt országos bajnokságon légfegyverrel. Persze már nagyon vártuk, hiszen igazi versenyhelyzetben ki szerettünk volna engem próbálni. Mivel észt bajnokság volt, ezért csak egyéniben indulhattunk, a csapatba nem számított bele az eredményünk.

Hát... nem úgy sikerült, mint ahogy vártuk. Nati a verseny alatt egyfolytában arra panaszkodott, hogy nem látja a táblát. Igaz, itt Narvában mindig is kicsit sötétebb szokott lenni a tábla, mert valahogy nem túl jó a megvilágítás, de eddig még nem volt zavaró. Kivéve most. Persze ebbe az is benne lehet, hogy Nati mostanában sokat dolgozik és talán szombatra már a szeme is igencsak fáradt. Na meg persze ez a koncentrációban sem segít. Szóval azt kell, hogy mondjam egy átlagosat sikerült produkálnunk. Ahhoz képest, hogy néha azt sem látta, hogy hova céloz...

. . .

És így tovább. Mint látható, szoros volt a verseny. 

Na, de levonva a tanulságot, kicsit nyitottunk a nézőkén, hátha legközelebb, fáradt szemmel is jobban fog menni.

Ismét megrendezésre került a põlva-i verseny. Tavaly is részt vettünk rajta és az a jó benne, hogy mind én (sport), mind a kistesó tudunk lőni egy nap. Igaz, Natinak lehet, hogy kicsit megterheló, de az minket nem érdekel :D

Szóval velem kezdtük, mivel a 30-30 lebonyolítására több idő kell. Igaz, már vagy 3 hónapja nem lőtt velem, ezért eléggé izgatott voltam, hogy újra dolgozhatom. Az első sorozat nem is sikerült valami fényesen, kicsit szétszóródtak a lövések. De utána meg egy kicsit összeszedettebbek lettek a találatok, így a végeredmény:

 Így izgatottan vártam a gyorsat, hiszen gyakorlás nélkül kellett megtalálnunk a ritmust. Összességében nem is lett a gyors túl rossz, még 2-szer 49-et is tudtunk lőni. Bár kicsit bosszantó volt, hogy milyen kicsi kilencesekkel lett 49. Igaz itt is az első sorozat nem lett valami jó, egy-két lövés kicsit elkallódott, de azért utána javítottunk rajta. Szerencsére a többieknek is ez szezonon kívüli verseny volt, így a végén, az összesítésben megnyertük.

Miután befejeztük a gyorsat, Nati gyorsan cserélte is a markolatot, mert mostanában az én markolatomat teszi a kistesóra, mert az övé túl könnyű. Szóval egy gyors markolatcsere és máris spuriztunk a léghez. Szerencsére nem kellett sokat várni és máris beállhattak a lőállásba. Nyilván az is jó volt, hogy a 30-30 egy jó kis bemelegítést adott a 40 léghez, bár ez az eredményen nem igazán látszódik. Na de lehet azért, mert mégis csak egy kicsit sok volt a kettő együtt. Szomorú, hogy ilyen gyenge eredménnyel azért mégis megnyerték. De azért örülünk :D

Hétfőn ismét folytatódott a versenysorozat, ahol az előző heti siralmas eredményt kellett valahogy feltornáznunk, hogy legyen esélyünk még bekerülni az "A" döntőbe. Ez azt jelentette, hogy legalább 560-at kellett lőni.

Nati a héten mindenfélét próbált, hogy egy kicsit javíthasson az eredményén. Már régóta panaszkodott, hogy túl könnyű vagyok így (ahogy az egyik előző bejegyzésben is említettem). A héten benézett egy kerékcserés garázsba ahol kért súlyokat rám, rá is pakolta az eredeti markolatomra, de még így sem tetszett neki az eredmény. Mivel a tesó markolatát úgy néz ki, hogy jóra megcsinálta, ezért úgy döntött, hogy azt teszi rám. Na, hát az tényleg nehezebb, de úgy tűnik, hogy ez a jó. Igaz, még verseny előtt a sátorvasamra felpakolt még 5 grammot, ami tényleg nagyon szépen megállította a kezét. Úgy tűnt, hogy készen állunk a versenyre!

A próba sorozatoknál még nem állt össze teljesen a kép, még a hely sütést gyakorolgattuk, de úgy tűnt az első sorozatra meglett a helyes technika. Mindig rá kell jönnie, hogy csak és kizárólag a sütés számít. Szinte az az egy dolog, amire koncentrálnia kell. Mantrázta is egész idő alatt magában, ami úgy tűnt, hogy jót tett. A harmadik sorozatra kicsit elfáradt, ez az eredményen is meglátszott, de egy kis pihenés után újra kicsit összeszedte magát.

Na, ennyi beszéd után lássuk az eredményt:

És sikerült!!! Egyelőre a hetedik helyen bent vagyunk az "A" döntőben. Aki a teljes 4. fordulós és összesített eredményt szeretné látni, az (remélhetőleg) itt láthatja.

Sajnos lehet, hogy az 5. fordulón nem tudunk részt venni, mert Magyarországon leszünk, de még bármi lehetséges...

Eljött az Audentesse versenysorozat harmadik fordulója. Bár ne jött volna el. Nem sikerült valami jól, lehet úgy is mondani, hogy borzasztó lett. Na de ilyennek is kell lenni. Talán...

Nem kertelve, itt az eredmény:

Tudom, tudom, Nati nevét elírták, de annyit kell tudni az észt nyelvről, hogy általában a "b"-t "p"-nek ejtik, a "p"-t "b"-nek, a "d"-t "t"-nek, a "t"-t "d"-nek és így tovább. Valószínű hogy a Bakossal is így voltak, "b"-t hallanak, akkor "p"-t kell írni. :)

Azért egy 10-es sorozat jó lett, úgy lett 96, hogy egy magas 7-es is beleszaladt. Gyönyörű lőképe volt, de ennyi az összes, ami pozitívat lehet elmondani az egészről. 

A hétvégén egy döntőre hívtak meg minket, Elmar Kivistiku 111. szülinapjára rendezett versenyre. Ezt a versenyt minden évben megrendezik és azokat hívják meg, akik az adott évben a legeredményesebbek voltak légfegyverrel. Mi az Inna Rose-n elért 372-es eredménnyel kerültünk be a döntőbe.

Itt nincs külön férfi-női szám, az a 8, aki elfogadta a meghívást, az a döntő szabályainak megfelelően megküzd egymással.

Aki nem tudná a légdöntő szabályait, annak gyorsan felvázolom. 10 perc próba idő van, majd kezdődik a verseny. Először 2 x 3 lövést kell 5 perc alatt lelőni, ezzel feláll egy sorrend. Minden sorozat után bemondják az első három helyezettet és a kieső, azaz az utolsó helyen álló nevét is. Ezt azért emelném ki, mert egy külön stresszfaktor szerintem. A 2 x 3 lövés után következnek a kiesések. Ezután már egyenkén adják le a lövők a lövéseket, egy lövésre van 50 másodpercük. Minden másodi lövés után az utolsó helyen álló kiesik, ezzel alakul ki a döntő sorrendje. Itt már a tizedek is számítanak, mivel SIUS-ra mennek a találatok, tized pontosan rögzítve van az eredmény.

Szóval elég izgi és látványos :)

Mi az első három lövés után vezettünk, mivel 10.2, 9.8, 10.3 produkáltunk. És ismét említeném a stresszfaktort. Ezután Nati keze elkezdett remegni, és mivel a markolatomból hiányzik pár gramm (néha túl könnyű vagyok), ezért ez a csövemen is meglátszott. Végül a 6. helyen végeztünk egy rendkívül szoros versenyben. Annyira szoros volt, hogy mikor kiestünk, 0.4-del voltunk lemaradva az 5. és 4. helyezettől (nekik azonos volt a pontszámuk). Akit érdekel a végeeredmény, itt olvashatja. 

A döntőt még gyakorolnunk kell...