Már tényleg nagyon régen írtam, de valahogy nehezen tudom rávenni magam, hogy minden edzés és verseny után csináljam meg a bejegyzést. Pedig biztos sokat lehetne belőle tanulni. Remélem ezen tudok változtatni, bár már nem fogok ígérni semmit. 

Ebben a bejegyzésbe igyekszem az elmúlt időszakot kicsit összefoglalni. Már feladtam, hogy mindenről részletesen írogassak.

Azt hiszem ott kezdem a dolgot, hogy kiértem Tallinnba. Először repültem az emberek között, mindenhol különleges gonddal bántak velem és pakoltak egyik gépről a másikra. Minden gond nélkül meg is érkeztünk. A következő napokban az volt a feladat, hogy Nati bemutasson engem az ottani rendőrségen, hogy megkapja rám az engedélyt. Be is mentünk szerdán, gyanúsan kevesen voltak, utána kiderült, hogy Nati összekeverte a napokat és csak kedd-csütörtök van ügyfélfogadás, úgyhogy inkább kimentünk a lőtérre. Ekkor láthattam meg előzör a männikui lőteret. Jó nagy területen van és légfegyvertől sörétesig mindennel lehet lőni. A 25m-eres lőtérre a főépületen keresztül lehet kijutni. Maga a lőállások tető alatt vannak, bár fűtés nincs (és a tető és a fal között jó húsz centis rés van). A lőlapok is tető alatt vannak, de a kettő között részt szabad ég fedi. Hogy kicsit érthetőbb legyen, íme egy kép:

Itt azért látszik, hogy még havas a táj, tehát a hőmérséklet is ennek megfelelő. 

Szóval mivel első próbálkozásra nem sikerült a rendőrségen elintézni a dolgokat, másnap újra próbáltuk. Nagyon kedvesek voltak a rendőrségen, de kiderült, hogy hiányzik egy papír a magyar rendőrségtől. Így mindent nem sikerült elintézni, de már legalább le lett adva minden papír, elő lehet készíteni mindent. E-mail-en Nati megkapta a dokumentumot, amihez hasonló kellene a magyar rendőrségtől, meg egy másikat, amit elektronikusan ki kellett töltenie, elektronikusan aláírnia és visszaküldenie, hogy gyorsítsák a folyamatot. Nati felhívta az illetékes magyar rendőrt, hogy megtudakolja, hogyan lehetne vele kitöltetni a dokumentumot. Persze ezt így nem akarta megtenni mondva, hogy ha kell nekik, akkor az észtek felveszik a nemzetközi kapcsolatokon keresztül velük a kapcsolatot. Az észt rendőrnő felajánlotta, hogy ő felveszi vele kapcsolatot, de ezt mi sem szerettük volna, nem hiszem, hogy megtalálták volna a közös hangot és nem szerettünk volna szégyenkezni a magyar hozzáállás miatt. Szóval nekiállt Nati és elkezdett a neten kutakodni. Kiderült, hogy ugyan az a 16-os nyomtatvány kell a fegyver kiviteléhez, mint ami kellett akkor, mikor engem megvett. Így jött még egy telefon a magyar rendőrségre. Persze még itt is jött az akadékoskodás, de végül rá lehetett venni, hogy a kitöltött 16-os nyomtatványért Nati apukája elmenjen. Másnapra meglett a papír, beszkennelve tovább lett küldve az észt rendőrségnek. Ezzel minden rendben volt és a következő héten már lehetett bemenni a fegyvertartási engedélyért. Ezzel már hivatalosan is én is Észtországban lakom. :) Éljen!

Mostmár kezdhettük az edzéseket jó hidegben....

Mielőtt kimentem volna, azelőtt újra módosítottak a markolatomon, mert egy újabb, szuperebb technikát találtak, amit ki kell próbálni. Ismét kezdődött a gyurmázás, állítgatás, végül ez lett belőle:

Általában heti 2-3 alkalommal megyünk ki a lőtérre. Szép nagy lőtér, csak egy hátránya van, szinte csak kocsival lehet oda kijutni. Persze lehetne vonattal is menni, de sajnos a vonat óránként, kétóránként jár arra. Na majd, ha jobb idő lesz, lehet, hogy biciklizni fogunk. 

Az edzések elején látszott, hogy már régen lőtt velem Nati. Az oké, hogy fel kell öltözni, sokszor kabátban kell lőni, az elsütő billentyűt elhúzó ujj sokszor lefagy, de akkor is lehetett érezni, hogy valami nem stimmel. Egy idő után kiderült, hogy a markolatom Nati hüvelykujjának tövét nyomja és ezzel csúnyán el tudja rontani a lövéseket. Onnan tehát ki kell kicsit reszelni. Miután ez is megvolt, még mindig voltak elhúzott lövések. Egy kis odafigyeléssel ez is a hüvelykujjra fogható, annak nem volt meg a fix helye. Ha Nati jól fogott meg, jó helyre tette a hüvelykujját, akkor egész szép eredményeket tudott hozni. 

A következő dolog amire figyelni kell, az a sütés. Nati elkezdte próbálgatni, hogy tempósan süt el, ami azt jelenti, hogy nem tartogat, célozgat, hanem felemel, rátesz célra és süt is. Persze az ilyen tempós sütést gyakorolni kell, mert ha valami nem stimmel, akkor sokkal nagyobbat is lehet hibázni, mint előtte. Viszont így összejött az idei első 50. (Igaz az ezt követő sorozatok néhány találatát inkább ne is említsük).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.