Végre itt van május 6-a. Végre találkoztam új gazdámmal. Nagyon megörült nekem, egyből csinált is rólam képet. Egész jól sikerült, nem gondolod? 

Szóval, egy lányé vagyok. Szerintem jól kijövünk majd. Így már érthető, hogy miért olyan kicsi a markolatom. Ahogy észrevettem, még így is kicsit nagy.

Mikor megkapott, megpróbálta a markolatomat beállítani a kezére, de még így is nagy vagyok. Lesz még mit alakítani rajtam. Közben meg próbálgatott, próbálta megismerni a működésemet. Hát, elsőre nem igazán sikerült. Azért ehhez hozzá tenném, hogy nekem is be kell járatódnom. Nem kicsit. Remélem sokat fog használni.

Este el is mentünk lőtérre, ahol mindenki lelkesen fogadott és megcsodált. Tetszett is a hozzáállásuk, büszke is vagyok magamra. A lövészet nem sikerült olyan jól, de ez várható volt, még össze kell szoknia az alkatrészeimnek, össze kell csiszolódniuk. No meg a markolatom is nagy. Kicsit csúszkáltam Nati (így hívják a gazdám) kezében. 

Volt a lőtéren egy ember, aki sokat tudott a fegyverekről, de nagyon negatívan beszél. Nem tetszettem neki annyira, de ahogy kivettem a beszélgetésekből, semmilyen fegyvert nem fogad szívesen, mindenkivel van valami baja. Szerinte az éltámaszomra rá kell tenni egy pótlást, ami akkor igaz is lett volna, hiszen nagyon nem volt jó Nati kezéhez, de azóta Nati megtalálta, hogy az éltámaszt lehet még feljebb tolni. Remélem nem kell kipótolni a markolatomat...

Ez lesz az első éjszakám az új otthonomban :D 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.