Voltunk megint lőtéren. A mostani már jobban tetszett. Igaz, a cipő még nem érkezett meg, de legalább Nati keze már kevésbé remegett. Először a markolatomat áttették nagy tesómra, mert Nati a vasárnapi nagykaliberen is fog indulni. Tesómmal fog versenyezni, az én markolatommal.…

Hamarosan itt az OB nemzeti része. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog sikerülni. A gyakorlás egyelőre nem túl biztató.  Először is Natinak lett távcsöve. Egyik nap Zsolti (tesóim gazdája) felhívta, hogy az egyik ismerőse túlad az összes lövész cuccán, így kedvezményesen…

Mint az előző bejegyzésben írtam, augusztusban nem volt lőtér. Nati ígérte, hogy azért elmegyünk valahova lövöldözni, de sajnos sok hely zárva tart augusztusban, ami meg nyitva van, oda nem jutottunk el. Pedig egyszer már majdnem... Szóval én ki voltam éhezve, Nati meg kicsit sem…