Végre beköszöntött a jobb idő, már 3-8 °C-ok is lehettek. Akkor volt csak kellemetlen, mikor szél, vagy havaseső esett, de egyébként már annyira nem fáztunk... annyira. De ekkor még a szemünk előtt a plzeni verseny lebegett, ahol mindig hideg van. 

Márciusra már egy kicsit összeállt a pont lövészet, lehetett kezdeni a gyorsat. A lőtéren van beforgó, bár nem mindig működik. Szerencsére már lehet olyan alkalmazást letölteni, ahol be lehet állítani a 7/3-as időt és fel lehet használni a gyakorlásra. Igaz, mikor működik a beforgó, akkor igyekszünk azt használni. Mint a későbbiekben kiderült, többször kellett volna gyakorolni a gyorsat. 

Eljött az április, a nap is kisütött, a tavasz első jeleit is lassan észre lehetett venni. A hó elolvadt, a nap kisütött, egyre több madár tér vissza az országba. 

Május 1-ején megvan a repülőjegyünk Magyarországra, hogy 2-án Egerben, 3-án meg Pécsett vegyünk részt versenyen. Ekkorra már kiderült, hogy sajnos pénzügyi okokból nem megyünk Plzenbe. Kezdett alakulni a lőkép is, bár a hibák még zavaróak voltak, főleg, hogy én mindent megteszek azért, hogy a lehető legpontosabb legyen a találat:

Indulás előtt 2 héttel a lőtér vezetője kérdezte tőlünk, hogy lenne-e kedvünk részt venni Elvában (Tartu melletti kis város) részt venni egy versenyen. Velem 30+30-ba, légpisztollyal meg 40 pontban kellene indulnia Natinak. Végre egy kis verseny, én már vártam, ezért le is utaztunk. Péntek délután indultunk a csapattal és vasárnap este jöttünk vissza. 

Az első meglepetés maga a lőtér volt. Egy fenyőerdő közepén van egy sport központ, 3 km-re Elva városától. Ebben a központban volt a lőtér, ahol szintén légfegyvertől sörétesig mindent lehetett lőni. A főépület (ahol a légpályák és a 25m-es pályák találhatók), valamint a puskás pályák (50m, 100m, 200m, 300m) mellett voltak a szállások, fürdő és wc a főépületben található. Nagyon szép hely:

A fénykép sajnos nem tudja visszaadni. Mindenfele faragott figurák alálhatók, nagyon aranyos.

A lőtér nem annyira nagy, mint Männikuban, de azért 25m-eren is van 3x8 beállás:

Mikor beálltunk a pontlövészetre kiderült, hogy balra mellettünk egy balkezes lövő áll. Ez csak azért különleges, mert minden egyes lövésnél a két lövő (Nati és a szomszéd) pont egymással szemben álltak és eddig még ilyet nem tapasztaltunk. Próbáltuk kizárni ezt a zavaró tényezőt. Bár ennek a szomszédnak is megvolt az előnye, mert orosz lettek voltak, akiknek a bíró oroszra fordított, így mi is megértettük, ha valami különös dolog történt. Az is érdekes volt, hogy a lövőknek saját maguknak kellett lecserélni a lőtábláikat, bár én ilyenkor csak az asztalon pihentem és néztem a sok sétáló sportolót.

A pont lövészetünk egész elfogadhatóan sikerült. Csak 2 sorozat volt, amivel elégedetlenek lehettünk, valószínűleg rosszul fogott meg Nati. Végül a 30 pontot 284-gyel zártuk. Izgalommal vártuk az ebéd utáni gyors fordulót. Itt jöttek a gondok. Sajnos Nati túl későn ebédelt, így az első 2-3 sorozatnál nem is tudott tulságosan koncentrálni, úgy is lehet mondani, hogy lőttünk fűt-fát-bogarat. Az első 10-ből csak 81-et lőttünk. Na, hát ez így nem mehetett tovább, oda kellett figyelni, össze kellett szedni magunkat. Annyira nagyon nem sikerült összeszednünk magunkat, de azért így is 92 és 91-es sorozatokat lőttünk, így a gyors vége sajnos csak 264 lett, ami rendkívül rossz eredmény. Izgulhattunk is, hogy beférjünk a döntőbe. Szerencsére épphogy a nyolcadik helyen sikerült kvalifikálni magunkat. Ugye a döntőben is gyorsat lövünk. Nem vártam már túl sokat, mert nem éreztem, hogy Natinak meglenne a gyors ritmusa ami elengedhetetlen a 10,3-ak lövéséhez. Délután a döntő el is kezdődött, majd véget is ért. Ahogy várni lehetett, nem igazán jött össze, a nyolcadik helyen végeztünk. Akit érdekelnek az eredmények, ebben a doksiban elolvashatja őket.

Megjegyezném, hogy a légpisztoly sem sikerült túl jól, de azt február óta nem is lötte Nati.

Tapasztalattal bővülve, megfelelő következtetések levonásával utaztunk vissza a fővárosba. A legnagyobb következtetés, hogy a gyorsra rá kell feküdni, nem szabad elhanyagolni!!!

Következő héten utaztunk Magyarországra, hogy a fent említett versenyeken részt vegyünk. Pénteken szerencsésen megérkeztünk és szombat reggel indultunk Egerbe.

Egerben borús, esős idő várt minket, 13-15°C-kal. Itt vettük észre először, hogy mennyire jó, hogy eddig hidegben edzettünk, mert most nem fáztunk egyáltalán. Volt akin 3 pulóver volt, volt aki a sorozatok közben kiment még egy vastag nadrágot felvenni. Nekünk nem volt gondunk.

Először a 30+30 pont részét lőttünk. Sajnos nem melegítettünk be eléggé, mivel a sütésemet állítgatták még közvetlenül a sorozat előtt. Le kellett rövidíteni az előhúzásomat, mert túl hosszú volt. Szóval ilyen állítgatások mellett újra meg kellett szokni a sütésemet. Az elején érezhető is volt a bizonytalanság és így a 30 pont 277 lett.

Ezután mentünk át 20 pontot lőni, mert azt szeretjük. :) Jól be voltunk melegedve, sütésemmel megbarátkozott Nati, úgyhogy jókedvűen kezdtünk neki. Jól is sikerült, 191-gyel megnyertük.

Délután jött a gyors rész. Pont ebédidőben rendezték nekünk a gyorsat, ezért halasztottuk az ebédet a sorozat utánra, hogy jól tudjunk koncentrálni. Még mindig kicsit kevés volt a gyors gyakorlása, de legalább már több volt, mint előző héten. Ez meg is látszott, az első 2 gyenge sorozat után végül 279-cel zártuk. Így az össz pontszámunk 556 lett (ez még mindig kevés, de kezdetnek alakul). Egyébként az egri eredmények itt láthatóak.

Kellően ráhangolódva vártuk a másnapi pécsi versenyt. Egyébként Pécsett EB válogatót rendeztek, SIUS-ra lőttünk, ezért volt hasznos, hogy részt vegyünk. Leérve körbenéztünk a lőtéren, hiszen itt most voltunk először. Nem túl nagy lőtérről van szó, összesen 15 lőállással. Mikor beálltunk a sorozatunkhoz (persze most bemelegítés után), azt vettük észre, hogy a SIUS fekete körének alsó széle közepe elmosódik, ezért magasabbak lettek a lövések. 2 kattintással. Valószínű, hogy a fényviszonyok csalták meg az ember szemét, mert más is panaszkodott rá. Így a pont 281 lett. Kíváncsian vártuk a gyorsat. Na, ekkor jött újra a csalódás. Az első két sorozat ismét borzasztóan rosszul sikerült. Hiába szette össze magát később Nati, sajnos itt csúsztunk le a döntőről, így 9-ek lettünk. Akit érdekel az eredmény, az itt nézheti meg. 

Kicsit letörve, de tanulságokkal teli vágtunk neki a következő hétnek, ahol próbálták a markolatom apró hibáit javítani. Első és legfontosabb, hogy a hüvelykujj végre a helyére kerüljön és ne akarjon mászkálni. Az, hogy ez hogyan sikerült még korai megmondani, ahhoz még kell lövöldözni.

Összességébe a Tallinnba kivitt 1000 lőszert már ellőttük, sőt még annál többet is. Mivel már rég nem írtam, hogy mennyi lövésnél járok, tájékoztatásul megírom, hogy most tarthatok 7000-nél. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.