A hétvégén egy újabb versenyre mentünk, ezúttal Narvába. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, mert Nati kicsit faragott még a markolatomból, hogy ne nyomja annyira a kezét. 

Az eleje kicsit változatosan indult, hol egy helyre mentek a találatok, hol össze-vissza, de talán ez annak is betudható, hogy Natinak az alvási idő nem volt túl sok, ez azért a teljesítményére is rányomta a bélyeget (no meg persze 2,5 órát utaztunk a verseny helyszínére oda és 2,5 órát vissza 1,5 óráért). 

De azért ne legyünk túl elégedetlenek, a végén megnyertük:

Látszik, hogy az utolsó sorozat is kissé gyengén sikerült, na itt már tényleg kiütközött a fáradság. Bár ez csak a szezon kezdete, úgyhogy reménykedünk a javuló teljesítményben :)

A részletes eredmény itt: http://laskurliit.ee/wp-content/uploads/2016/07/2016-10-29-Ida-Virumaa.xls

Téli időszak, lég időszak. Az egyik lövő, aki az utóbbi 1-2 évben nagyon rákapott a lövészetre, úgy döntött, hogy rendez egy versenysorozatot, amin mi is részt veszünk. A különlegessége, hogy mindegy, hogy férfi, vagy nő a versenyző, mindenkinek 60 lövést kell lőnie. 

Az első versenyen még szokatlan volt ennyit lőni Natinak, nekem nem okozott gondot. Szegény Nati jól el is fáradt a végére, de azért sikerült belőnünk magunkat a 30-ból a 11-ik helyre:

Látszik, hogy már a közepére elfáradt.

A második verseny már jobban ment. Igaz, majdnem elkéstünk (jobban mondva valószínű, hogy csak ránk vártak), de azért ott voltunk, és mondhatni, egész jó lett. Igaz, itt is a végére (az utolsó 10 lövésre) már igazán elfáradt Nati keze, de még így sem szégyenkezünk az eredmény miatt. Legközelebb még jobb lesz :D A végén 5-ek lettünk.

Kíváncsi leszek, hogy mikor a következőt rendezik, hogyan tudunk teljesíteni.

Ezt sajnos elfelejtettem élesbe feltenni, az idejét sem tudom, hogy mikor készítettem. Azért ne vesszen kárba a munka, most megosztom.

Na látom, hogy nem sikerül tartanom a rendszeresebb bejelentkezést, de mindent meg lehet próbálni. Tehát.

Az előző tapasztalatok alapján kiderült, hogy a gyorsat is rendszeresen kell gyakorolni, mert Nati kezdi elfelejteni. Mivel a döntőkben gyorsat kell lőni, ezért elég fontos ez a része a versenynek, nem szabad kiesni a gyakorlatból. Majdhogynem fontosabb, mint a pont. 

Táhát legközelebb új lendülettel kezdtük meg az edzést. Igaz, először még csak a kicsivel kezdtük. Ráadásul újra kellett tanulni megint a sütést. Nati teljesen elfelejtett odafigyelni a sütésre és ez meg is látszott, úgyhogy kezdtük előről. Emelés után max 5 másodperccel el kell sütni. Hatékony dolog, mert, ha sikerül, akkor gyönyörűen egybeszakadnak a találatok.

 A részletesebb eredményeket lehet, hogy később beteszem, mert most nincs nálunk az edzésnapló.

A következő alkalommal már a gyorsat is tudtuk gyakorolni. Muszály volt, mert kiderült, hogy 2 hét múlva megint megyünk Elvába egy versenyre.

A következő gyakorláskor nagyon fújt a szél, olyan szinten, hogy még a papírt is (igaz a vékonyabbat) kettészakította a végére. Nem is tudtuk rálőni a 35-öt. Látszik is, hogy mennyire össze van gyűrve a lőlap, a fénykép sem sikerült valami jól. És persze nincs is túl sok lövés benne. No nem baj, a gyorsnak a papírja keményebb, az legalább jobban fentmaradt.

Bár ezt meg fordítva tette fel Nati. Látszik, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy ne lógjon a tüske, ne akarjon kinézni Nati a táblára, mert egyből nagyon leejti a lövéseket. Elfogadhatatlanul ejti őket. 

A következő

Jujj, de nagyon rég nem írogatott ide senki! Remélem ez hamar meg fog változni, ezért az első lépéseket meg is teszem. 

Először is szeretnék bemutatkozni, én vagyok a kis tesó, MG-1. Már egy kép van fenn rólam, mikor éppen megérkezdtem, de az már egy ideje volt. Azóta egy szezon letelte kisebb-nagyobb sikerekkel és most kezdődik a következő szezon. Október lévén már beindultak az edzések, bár mi még nem voltunk sokat gyakorolni, az az érzésem, hogy Nati kicsit lusta :-/, na de meglátjuk. 

Ez alkalommal Feri is velünk volt, sőt a végén még ő is kipróbált engem. Az, hogy hogyan tetszett neki, mindenki kérdezze meg tőle személyesen. A lőtéren a raktár mélyéről még a tavalyi szezon végén előkerültek ősrégi lőlapok. Gondolom takarították a raktárakat és ráakadtak pár kilónyira. Igaz rendkívül vékonyak és egy íven 8 lőlap van, amit a lövő vág ki magának, de gyakorlásra - ha van egy keményebb lap mögé tenni - tökéletes. Feri le is fotózott vele:

A lőtéren még egy érdekességet talált, pár puska haver a folyosón dekkolt, csak úgy bandáztak. Sajnos nem értem a nyelvüket, úgyhogy én nem tudtam velük beszélni.

Csak egy gyors bejegyzés!

Végre nem vagyok egyedül, hisz ma megérkezett a kistesó! Persze meg csiszolgatni kell, de azért meg így eredeti állapotában is csini.

Igaz?

Ahogy ígértem, igyekszem újra felvenni a fonalat és vezetni az eseményeket a blogban. Ma is voltunk edzeni. Engem Magyarországon Imi szépen megtisztogatott és lekerámiázott, hogy szép tiszta legyek. 

A markolaton a hüvelykujj részen lett állítva, hiszen írtam már korábban, hogy ott nagy problémák voltak, amin a versenyek is elmentek. Na most volt az első edzés az új beállítással. Azt kell mondjam, hogy végre alakul valami. Nem voltak olyan kirívó hibák. 

Egy versenyt lőttünk le, ami azt jelenti, hogy 5 próbával kezdtük, majd a 30 lövéses pontot nyomtuk le. A próba után egyből sikerült egy 50-et lőni. Nagyon jó kezdet! A próbába volt egy 8-as, három 9-es és egy tizes. Ezután csak a 6., utolsó sorozat volt gyengébb, de a többi egész szépen alakult 50-47-47-48-48-45. Itt van (nem a kép van fordítva, hanem a lőlap lett fejjel lefele feltéve):

Ezután jött a gyors. Itt is 5 próbával kezdtünk és beforgató gépre lőttünk. A próba három 9-es és két 10-es lett. Nagyjából megvolt a ritmus is. Jöhetett a 30 értékelt. Igaz a 30 lövés alatt úgy négy lehet, hogy már nem lett volna benne a táblában, mert nem sült időben, de ez a gép nem teljesen jó, ezért még elfogadtuk :) A képes az egy három órás nyolcas nem látszik, de azért itt van (47-48-48-47-48-49).

Ezzel a vége 571 lett, talán egyéni csúcs. Kíváncsian várom a következő edzést.

Végre beköszöntött a jobb idő, már 3-8 °C-ok is lehettek. Akkor volt csak kellemetlen, mikor szél, vagy havaseső esett, de egyébként már annyira nem fáztunk... annyira. De ekkor még a szemünk előtt a plzeni verseny lebegett, ahol mindig hideg van. 

Márciusra már egy kicsit összeállt a pont lövészet, lehetett kezdeni a gyorsat. A lőtéren van beforgó, bár nem mindig működik. Szerencsére már lehet olyan alkalmazást letölteni, ahol be lehet állítani a 7/3-as időt és fel lehet használni a gyakorlásra. Igaz, mikor működik a beforgó, akkor igyekszünk azt használni. Mint a későbbiekben kiderült, többször kellett volna gyakorolni a gyorsat. 

Eljött az április, a nap is kisütött, a tavasz első jeleit is lassan észre lehetett venni. A hó elolvadt, a nap kisütött, egyre több madár tér vissza az országba. 

Május 1-ején megvan a repülőjegyünk Magyarországra, hogy 2-án Egerben, 3-án meg Pécsett vegyünk részt versenyen. Ekkorra már kiderült, hogy sajnos pénzügyi okokból nem megyünk Plzenbe. Kezdett alakulni a lőkép is, bár a hibák még zavaróak voltak, főleg, hogy én mindent megteszek azért, hogy a lehető legpontosabb legyen a találat:

Indulás előtt 2 héttel a lőtér vezetője kérdezte tőlünk, hogy lenne-e kedvünk részt venni Elvában (Tartu melletti kis város) részt venni egy versenyen. Velem 30+30-ba, légpisztollyal meg 40 pontban kellene indulnia Natinak. Végre egy kis verseny, én már vártam, ezért le is utaztunk. Péntek délután indultunk a csapattal és vasárnap este jöttünk vissza. 

Az első meglepetés maga a lőtér volt. Egy fenyőerdő közepén van egy sport központ, 3 km-re Elva városától. Ebben a központban volt a lőtér, ahol szintén légfegyvertől sörétesig mindent lehetett lőni. A főépület (ahol a légpályák és a 25m-es pályák találhatók), valamint a puskás pályák (50m, 100m, 200m, 300m) mellett voltak a szállások, fürdő és wc a főépületben található. Nagyon szép hely:

A fénykép sajnos nem tudja visszaadni. Mindenfele faragott figurák alálhatók, nagyon aranyos.

A lőtér nem annyira nagy, mint Männikuban, de azért 25m-eren is van 3x8 beállás:

Mikor beálltunk a pontlövészetre kiderült, hogy balra mellettünk egy balkezes lövő áll. Ez csak azért különleges, mert minden egyes lövésnél a két lövő (Nati és a szomszéd) pont egymással szemben álltak és eddig még ilyet nem tapasztaltunk. Próbáltuk kizárni ezt a zavaró tényezőt. Bár ennek a szomszédnak is megvolt az előnye, mert orosz lettek voltak, akiknek a bíró oroszra fordított, így mi is megértettük, ha valami különös dolog történt. Az is érdekes volt, hogy a lövőknek saját maguknak kellett lecserélni a lőtábláikat, bár én ilyenkor csak az asztalon pihentem és néztem a sok sétáló sportolót.

A pont lövészetünk egész elfogadhatóan sikerült. Csak 2 sorozat volt, amivel elégedetlenek lehettünk, valószínűleg rosszul fogott meg Nati. Végül a 30 pontot 284-gyel zártuk. Izgalommal vártuk az ebéd utáni gyors fordulót. Itt jöttek a gondok. Sajnos Nati túl későn ebédelt, így az első 2-3 sorozatnál nem is tudott tulságosan koncentrálni, úgy is lehet mondani, hogy lőttünk fűt-fát-bogarat. Az első 10-ből csak 81-et lőttünk. Na, hát ez így nem mehetett tovább, oda kellett figyelni, össze kellett szedni magunkat. Annyira nagyon nem sikerült összeszednünk magunkat, de azért így is 92 és 91-es sorozatokat lőttünk, így a gyors vége sajnos csak 264 lett, ami rendkívül rossz eredmény. Izgulhattunk is, hogy beférjünk a döntőbe. Szerencsére épphogy a nyolcadik helyen sikerült kvalifikálni magunkat. Ugye a döntőben is gyorsat lövünk. Nem vártam már túl sokat, mert nem éreztem, hogy Natinak meglenne a gyors ritmusa ami elengedhetetlen a 10,3-ak lövéséhez. Délután a döntő el is kezdődött, majd véget is ért. Ahogy várni lehetett, nem igazán jött össze, a nyolcadik helyen végeztünk. Akit érdekelnek az eredmények, ebben a doksiban elolvashatja őket.

Megjegyezném, hogy a légpisztoly sem sikerült túl jól, de azt február óta nem is lötte Nati.

Tapasztalattal bővülve, megfelelő következtetések levonásával utaztunk vissza a fővárosba. A legnagyobb következtetés, hogy a gyorsra rá kell feküdni, nem szabad elhanyagolni!!!

Következő héten utaztunk Magyarországra, hogy a fent említett versenyeken részt vegyünk. Pénteken szerencsésen megérkeztünk és szombat reggel indultunk Egerbe.

Egerben borús, esős idő várt minket, 13-15°C-kal. Itt vettük észre először, hogy mennyire jó, hogy eddig hidegben edzettünk, mert most nem fáztunk egyáltalán. Volt akin 3 pulóver volt, volt aki a sorozatok közben kiment még egy vastag nadrágot felvenni. Nekünk nem volt gondunk.

Először a 30+30 pont részét lőttünk. Sajnos nem melegítettünk be eléggé, mivel a sütésemet állítgatták még közvetlenül a sorozat előtt. Le kellett rövidíteni az előhúzásomat, mert túl hosszú volt. Szóval ilyen állítgatások mellett újra meg kellett szokni a sütésemet. Az elején érezhető is volt a bizonytalanság és így a 30 pont 277 lett.

Ezután mentünk át 20 pontot lőni, mert azt szeretjük. :) Jól be voltunk melegedve, sütésemmel megbarátkozott Nati, úgyhogy jókedvűen kezdtünk neki. Jól is sikerült, 191-gyel megnyertük.

Délután jött a gyors rész. Pont ebédidőben rendezték nekünk a gyorsat, ezért halasztottuk az ebédet a sorozat utánra, hogy jól tudjunk koncentrálni. Még mindig kicsit kevés volt a gyors gyakorlása, de legalább már több volt, mint előző héten. Ez meg is látszott, az első 2 gyenge sorozat után végül 279-cel zártuk. Így az össz pontszámunk 556 lett (ez még mindig kevés, de kezdetnek alakul). Egyébként az egri eredmények itt láthatóak.

Kellően ráhangolódva vártuk a másnapi pécsi versenyt. Egyébként Pécsett EB válogatót rendeztek, SIUS-ra lőttünk, ezért volt hasznos, hogy részt vegyünk. Leérve körbenéztünk a lőtéren, hiszen itt most voltunk először. Nem túl nagy lőtérről van szó, összesen 15 lőállással. Mikor beálltunk a sorozatunkhoz (persze most bemelegítés után), azt vettük észre, hogy a SIUS fekete körének alsó széle közepe elmosódik, ezért magasabbak lettek a lövések. 2 kattintással. Valószínű, hogy a fényviszonyok csalták meg az ember szemét, mert más is panaszkodott rá. Így a pont 281 lett. Kíváncsian vártuk a gyorsat. Na, ekkor jött újra a csalódás. Az első két sorozat ismét borzasztóan rosszul sikerült. Hiába szette össze magát később Nati, sajnos itt csúsztunk le a döntőről, így 9-ek lettünk. Akit érdekel az eredmény, az itt nézheti meg. 

Kicsit letörve, de tanulságokkal teli vágtunk neki a következő hétnek, ahol próbálták a markolatom apró hibáit javítani. Első és legfontosabb, hogy a hüvelykujj végre a helyére kerüljön és ne akarjon mászkálni. Az, hogy ez hogyan sikerült még korai megmondani, ahhoz még kell lövöldözni.

Összességébe a Tallinnba kivitt 1000 lőszert már ellőttük, sőt még annál többet is. Mivel már rég nem írtam, hogy mennyi lövésnél járok, tájékoztatásul megírom, hogy most tarthatok 7000-nél. 

Már tényleg nagyon régen írtam, de valahogy nehezen tudom rávenni magam, hogy minden edzés és verseny után csináljam meg a bejegyzést. Pedig biztos sokat lehetne belőle tanulni. Remélem ezen tudok változtatni, bár már nem fogok ígérni semmit. 

Ebben a bejegyzésbe igyekszem az elmúlt időszakot kicsit összefoglalni. Már feladtam, hogy mindenről részletesen írogassak.

Azt hiszem ott kezdem a dolgot, hogy kiértem Tallinnba. Először repültem az emberek között, mindenhol különleges gonddal bántak velem és pakoltak egyik gépről a másikra. Minden gond nélkül meg is érkeztünk. A következő napokban az volt a feladat, hogy Nati bemutasson engem az ottani rendőrségen, hogy megkapja rám az engedélyt. Be is mentünk szerdán, gyanúsan kevesen voltak, utána kiderült, hogy Nati összekeverte a napokat és csak kedd-csütörtök van ügyfélfogadás, úgyhogy inkább kimentünk a lőtérre. Ekkor láthattam meg előzör a männikui lőteret. Jó nagy területen van és légfegyvertől sörétesig mindennel lehet lőni. A 25m-eres lőtérre a főépületen keresztül lehet kijutni. Maga a lőállások tető alatt vannak, bár fűtés nincs (és a tető és a fal között jó húsz centis rés van). A lőlapok is tető alatt vannak, de a kettő között részt szabad ég fedi. Hogy kicsit érthetőbb legyen, íme egy kép:

Itt azért látszik, hogy még havas a táj, tehát a hőmérséklet is ennek megfelelő. 

Szóval mivel első próbálkozásra nem sikerült a rendőrségen elintézni a dolgokat, másnap újra próbáltuk. Nagyon kedvesek voltak a rendőrségen, de kiderült, hogy hiányzik egy papír a magyar rendőrségtől. Így mindent nem sikerült elintézni, de már legalább le lett adva minden papír, elő lehet készíteni mindent. E-mail-en Nati megkapta a dokumentumot, amihez hasonló kellene a magyar rendőrségtől, meg egy másikat, amit elektronikusan ki kellett töltenie, elektronikusan aláírnia és visszaküldenie, hogy gyorsítsák a folyamatot. Nati felhívta az illetékes magyar rendőrt, hogy megtudakolja, hogyan lehetne vele kitöltetni a dokumentumot. Persze ezt így nem akarta megtenni mondva, hogy ha kell nekik, akkor az észtek felveszik a nemzetközi kapcsolatokon keresztül velük a kapcsolatot. Az észt rendőrnő felajánlotta, hogy ő felveszi vele kapcsolatot, de ezt mi sem szerettük volna, nem hiszem, hogy megtalálták volna a közös hangot és nem szerettünk volna szégyenkezni a magyar hozzáállás miatt. Szóval nekiállt Nati és elkezdett a neten kutakodni. Kiderült, hogy ugyan az a 16-os nyomtatvány kell a fegyver kiviteléhez, mint ami kellett akkor, mikor engem megvett. Így jött még egy telefon a magyar rendőrségre. Persze még itt is jött az akadékoskodás, de végül rá lehetett venni, hogy a kitöltött 16-os nyomtatványért Nati apukája elmenjen. Másnapra meglett a papír, beszkennelve tovább lett küldve az észt rendőrségnek. Ezzel minden rendben volt és a következő héten már lehetett bemenni a fegyvertartási engedélyért. Ezzel már hivatalosan is én is Észtországban lakom. :) Éljen!

Mostmár kezdhettük az edzéseket jó hidegben....

Mielőtt kimentem volna, azelőtt újra módosítottak a markolatomon, mert egy újabb, szuperebb technikát találtak, amit ki kell próbálni. Ismét kezdődött a gyurmázás, állítgatás, végül ez lett belőle:

Általában heti 2-3 alkalommal megyünk ki a lőtérre. Szép nagy lőtér, csak egy hátránya van, szinte csak kocsival lehet oda kijutni. Persze lehetne vonattal is menni, de sajnos a vonat óránként, kétóránként jár arra. Na majd, ha jobb idő lesz, lehet, hogy biciklizni fogunk. 

Az edzések elején látszott, hogy már régen lőtt velem Nati. Az oké, hogy fel kell öltözni, sokszor kabátban kell lőni, az elsütő billentyűt elhúzó ujj sokszor lefagy, de akkor is lehetett érezni, hogy valami nem stimmel. Egy idő után kiderült, hogy a markolatom Nati hüvelykujjának tövét nyomja és ezzel csúnyán el tudja rontani a lövéseket. Onnan tehát ki kell kicsit reszelni. Miután ez is megvolt, még mindig voltak elhúzott lövések. Egy kis odafigyeléssel ez is a hüvelykujjra fogható, annak nem volt meg a fix helye. Ha Nati jól fogott meg, jó helyre tette a hüvelykujját, akkor egész szép eredményeket tudott hozni. 

A következő dolog amire figyelni kell, az a sütés. Nati elkezdte próbálgatni, hogy tempósan süt el, ami azt jelenti, hogy nem tartogat, célozgat, hanem felemel, rátesz célra és süt is. Persze az ilyen tempós sütést gyakorolni kell, mert ha valami nem stimmel, akkor sokkal nagyobbat is lehet hibázni, mint előtte. Viszont így összejött az idei első 50. (Igaz az ezt követő sorozatok néhány találatát inkább ne is említsük).

Látom, ismét elég régen írtam. Nem tudom, hogy mi van velem, de igyekszem újra felvenni a fonalat és szavakba önteni a tapasztalatokat.

Járkálunk ki a tallinni lőtérre, bár 0 fokban nem igazán fűlik nekem sem a fogam a gyakorláshoz, de nem az én ujjam fagy oda az elsütő billentyűmhöz. Egyébként meg biztos meg lesz a haszna, mert már április elején kezdődik itt a verseny szezon. A héten fogunk is gyorsat gyakorolni rá. No meg azért is kellene kicsit jobban erőltetni a gyakorlást, mert május 9-10-én jön Plzenben a verseny, ahova már formába kell kerülnünk. 

Reméljük a legjobbakat.

Huh, de rég nem jelentkeztem már. Még a Plzeni versenyt sem meséltem el. Na, hát valószínű azért, mert olyan sok mesélni valóm nem akadt. Nem sikerült túl jól a verseny, Nati átlagán alul lőtt. Szóval erről azt hiszem, hogy csak ennyi. Akit az eredmények esetleg érdekelnek, az itt találhatja meg.

Azóta persze volt OB is, arra csak egy megjegyzésem lenne. Kb 2 héttel korábban jelentették meg, hogy az OB-t (a nemzetközi versenyszámosat) 1 héttel előrébb hozták. Mi 1 héttel korábban tudtuk meg, és hiányzott is a felkészülésünkhöz az az 1 hét. Az OB előtti 2 hétre volt betervezve a gyorsra való készülés, de így csak 1 hetünk maradt rá. Hiányzott is az a plusz 1 hét. Szomorú. Igaz sikerült belőni magunkat a döntőbe, ahol viszont már csak gyorsat lőnek a versenyzők. Szóval ezért hiányzott nekünk a plusz 1 hét. Ha jól emlékszem így nyolcadikak lettünk. Nem ment sajnos a döntőzés.

A nemzeti versenyszámok OB-ján sem remekeltünk, volt egy csúnya belehúzása Natinak, ezzel 187-et lőtt és a második lett. Sajnos. Pedig gyakorláson 189-190 alatt nem igen szokott lőni. Na de ez van, ha máshol jár az ember esze. Mondom EMBER esze! Nem is én vagyok itt a gyenge láncszem. :)

Most a kényszerpihenőmet töltöm Iminél. Nati Észtországban, még nem vitt magával. De amint hallom, már sikerült megszereznie a kinti fegyvertartási engedélyt, így hamarosan életemben először repülőgépre szállhatok. :)

Na lássuk, mi is kellett ehhez az engedélyhez:

• magyar fegyvertartási engedélyt észtre kellett fordítatni. (17101,84 Ft, 14 nap)
• a fegyvertartási engedélynek közbenső felülhitelesítési eljáráson kellett keresztül mennie, amit ez esetben a Belügyminisztérium intézi és az illetékes rendőrkapitányság hajtja végre. Szerencsére ez ingyenes. (6 nap)
• erkölcsi bizonyítvány igénylése (3100 Ft, 2 nap). Online meg lehetett igényelni és meglepően hamar kész lett.
• erkölcsi bizonyítvány észt nyelvre fordítása (6845 Ft, 3 nap)
• felülhitelesítési eljárás (apostille) a fenti két dokumentumre (2x5500 Ft, vidékieknek fél nap alatt elkészül)
• észt eljárási költségek, amik már tartalmazzák a fegyvertartásit, a fegyverútlevelet (magyar egyébként van, de most lesz észt is), eljárási költségeket (kijöttek megnézni a fegyver tárolásának a helyét) és ilyeneket: 103€

A fentiek csak a hivatali költségek, természetesen vannak járulékos költségek is, csak épp, ami eszembe jut, felsorolom:

• repülőjegy áttétele, mert nem lehetett 2 hét alatt elintézni a dolgokat (70000 Ft)
• páncél vásárlása, ami egyébként nagyon jó vétel volt és alíg várom, hogy kipróbálhassam. Elég nagy, hogy kényelmesen elférjek benne (165 €)
• a budapesti tömegközlekedés jegyei
• a felutazás költsége vidékről

Na de a lényeg, hogy 2 hét múlva már Észtországban leszek. Bár úgy tudom, hogy még kicsit várnom kell, hogy az ottani lőteret kipróbálhassam, mert bár zárt helyről lőnek ki 25m-en, túl hideg van ahhoz, hogy használják ilyen időben a pisztolyokat. Vagyis inkább az EMBEREK (megint ezek a gyenge egyedek) túlságosan fáznak ahhoz, hogy pontosan tudjanak lőni a sport pisztolyaikkal. Ezért csak légfegyverekkel szoktak játszadozni. Tudom, igazságtalan vagyok a légfegyverekkel kapcsolatban, de hát ők még csak nem is durrannak rendeset! Nem is kell ügyeskedniük a gázokkal, amik a lőporból szabadulnak el. Persze, hogy látszatra nagyfiúk, na de akkor is. Még én is irigykedem a nagy tesóimra és jó lenne, ha egyszer kinőhetném a 22-es csövet. Na de ez csak az én álmom. Így tisztán, félretéve van lehetőségem álmodozni.

Igaz, mikor Nati itthon volt, akkor találkoztunk és lőtt is velem. Ahhoz képest, hogy 4-5 hónapja nem voltam a kezébe (és szerintem semmilyen más pisztoly sem), egész tűrhetőt alkotott, bár látszott, hogy hamarabb elfáradt, mint egyébként. Most, hogy Észtországban beiratkozott a männikui lőtérre, fog is gyakorolni, hogy újra szárnyalhassunk. Vagy legalábbis kezdjünk el végre szárnyalni.

Azt hiszem, hogy csak ennyit akartam gyorsan megosztani.

Mindenkinek szép napot!